Vitathatatlan, hogy Stephen King a horror műfajának egyik koronázatlan királya. Regényeivel bőven bizonyította, hogy a szakma nagymestere. Ezt bizonyítják díjai is, többek között a Bram Stoker-díj, a HUGO-díj és a World Fantasy-díj. Rengeteg rajongója van szerte a világon. De mi is az ő titka? Az tagadhatatlan, hogy a humora „félelmetes” (ha-ha-ha). Erről többször is tett tanúbizonyságot.
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
De ennyi elég is lenne? Egy kicsit mélyebbre ástunk, hogy megfejtsük a King-titkot.
Félelemkeltés
Stephen Kingről leginkább az hírhedt el, hogy egy elvetemült horror író. Ez igaz is, meg nem is. Tény, hogy történeteiben igencsak nagy szerepet kap a horror, ráadásul nem a megszokott old school módon, hanem egy modernebb, kifinomultabb formában. Sztorijaiban leginkább hétköznapi tárgyakat, eseményeket ruház fel paranormális képességekkel, mint például egy kocsit, egy nyaralást vagy egy egész hotelt. Ezek a dolgok alapjáraton nem félelmetesek, de King képes ezeket felvértezni olyan hatalommal, amit emberi ésszel nem igazán vagyunk képesek felfogni. Sokszor ezért a teljes igazságot nem is tudjuk meg a történet mögött megbúvó részletekről. Kicsit ez olyan, mintha nem minden szál lenne elvarrva, de ez nem így van. Csak érződik, hogy egy-egy könyv egy nagyobb sztori kisebb egysége, ami arra készteti az olvasót, hogy többet és többet fogyasszon a szerző műveiből.
Egy átlag amerikai
Kingnek az első (saját nevén megjelent) kötetével, A Carrie-vel azonnal megszerezte a hírnevet, de sajnos ez azt is jelentette, hogy a média és a kritikusok beskatulyázták a horror műfajába. Ez egy nagyon nagy hiba. Kinget nem lehet csupán a horrorról megítélni. Történeteinek főszereplői szinte minden esetlen egyszerű, hétköznapi emberek, akik szembesülnek a „gonosszal” és muszáj felül kerekedniük félelmeiken, azért, hogy képesek legyenek túlélni. Jó magam is igen korán találkoztam King munkásságával (már a középiskola első osztályában) és nekem is meg kellett küzdenem a szerzőt körüllengő sztereotípiákkal. Miért olvasol ilyeneket? Felzabálja az agyadat! Nincsnek tőle rémálmaid? NINCSENEK! Belátom ennyi év távlatából, hogy talán nem a legjobb választás volt akkor még Stephen King, de soha nem voltak a könyveitől depresszív-, gyilkos- vagy szuicid gondolataim. Mert ezek a regények inkább egy jellem fejlődését mutatják be. Olyan emberek életét, akiket egy paranormális tevékenység kilökött a komfort zónájukból. Ezek személyes drámák. Vélhetően ezért nem sikerült még kifejezetten jó film adaptációt készíteni egy-egy King regényből.
Merre tekeredik a Wc papír?
Elhíresült tény, hogy a szerző ügyel a részletekre. Csak ez oykor már kissé túl sok is. Néha többet tudunk meg részletekről, mint amennyit szeretnénk. Egy táj vagy egy helység leírása egyszerűen lenyűgöző. Olyan érzésünk támad tőle, mintha magunk is ott lennénk. Édesanyám szokott azzal viccelődni, hogy King világa már annyira részletes, hogy azt is megtudjuk, merre csavarodik a wc papír. Van benne valami.
Arról írj, amit ismersz
Természetesen az sem véletlen, hogy sok esetben a történetek főszereplői írók. Mort Rainey (Titkos ablak, titkos kert), Jack Torrance (A ragyogás), Thad Beaumont (Halálos árnyék) mind igazából maguk a szerzők, hiszen King hitvallása szerint, az íróknak arról kell írniuk, amit igazán ismernek. Ezért a drogfüggőség, agresszív viselkedés vagy akár az alkoholizmus gyakran visszatérő elem. Valahol ez egyfajta terápia, ahol képes volt megküzdenie saját démonaival.
Mindenki ismer mindenkit
Munkásságának egyik legérdekesebb pontja, a történeteket összekötő kapocs. Olyan ez mint mikor az egyik haverod facebook oldalán észreveszed, hogy van egy közös ismerősötök. Szinte minden King regény kapcsolódik egy másikhoz. Ez egy remek ötlet és néha nagyon is fontos információkat tudhatunk meg egyes szereplőkről vagy eseményekről. Csak egy példa:
- "A ragyogás" című könyvben megismerhetünk egy idős szakácsot, Dick Hallorann-t, aki tesz egy utalást arra, hogy hogyan és mikor jelentkezett a ragyogás képessége.
- Az "Az" című könyvben kiderül, hogy Mike Hanlon édesapja együtt szolgált a katonaságban ugyanezzel a Hallorann-el, akkoriban, mikor jelentkezett a képessége. Ezzel is fontosabb infókat megszerezve annak körülményiről.
Ezzel is azt érezzük, hogy a történet mögött van még egy történet. Szerintem nagyon érdekes dolog. Minden alkalommal, mikor olvasok egy újabb King könyvet, már dörzsölöm a kezem, hogy melyik könyvre kapok utalást. Néha már jobban várom, mint a karácsonyt.
Castle Rock & Derry
Mondhatni, King alkotott magának egy játszóteret. Pontosabban kettőt is. Castle Rock és Derry fiktív helyek, habár több rajongó is megkísérelte megtalálni ezen helyeket, de sikertelenül. A fent említett helyszínek, válogatott rettenetek városai. Félelmetesen részletesen ki lettek dolgozva. A leírások alapján könnyedén lehet térképet rajzolni róluk. Gyönyörű, festői tájak amiket rettenetes gyorsasággal képes ellepni a félelem és a borzalom.
Azok, akik eddig ódzkodtak attól, hogy akár csak kinyissanak egy King regényt, azoknak azt ajánlom, hogy próbálják meg valami rövidebbel, mondjuk az Állattemetővel vagy az Éjszakai műszakkal (mivel ez egy novelláskötet lehet belőle bátran mazsolázni).
Búcsúzóul had idézzem King szavait, ami szinte mindent elárul a munkásságáról:
"Mindnyájan meghalunk. Én csak próbálom egy kissé érdekesebbé tenni."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
beme1 2015.07.10. 23:20:05
HK417 · http://dokkmunkas.blog.hu/ 2015.07.11. 00:56:24
Nyílván elfogult vagyok, de akkor is,....
Amúgy szerintem kezdésnek mondjuk "A sárkány szeme" jobb lenne mint amit a cikk ajánl, aztán mondjuk a "Tűzgyújtó" vagy a "Rémkoppantók", aztán jöhet a többi--a keményebbje is, de ez teljesen egyéni vélemény, de biztos, hogy nem az "Állattemető"-vel kezdeném!
2015.07.11. 06:36:48
JamesGrey 2015.07.11. 07:34:53
Kalocsai Tamás 2015.07.11. 08:11:58
Netuddki. 2015.07.11. 09:42:30
szkófild 2015.07.11. 09:42:39
jet set 2015.07.11. 10:17:17
dr. mesterséges színezék 2015.07.11. 11:14:24
A fő karakterek - jellemzően elmebeteg - gondolatai (a részletek) viszont tényleg érdekesek. Valahol az Arany-féle legendákban ábrázolt tébolyfokozatokra emlékeztetnek. Vagyis emlékeztettek úgy 20 éve, amikor még követtem a könyvgyárát.
Gizella Bottyán 2015.07.11. 13:56:01
Betti81 2015.07.24. 12:37:15
Nati Walter 2015.07.30. 13:32:08
Nati Walter 2015.07.30. 13:33:38