Stephen King (Richard Bachman) – A Hosszú Menetelés

Mindannyian szeretünk sétálni a friss levegőn, elmerengve az élet nagy kérdésein. Csak járjuk az utunkat az utcákon, mezőkön, ösvényeken át. Az egyik legmegnyugtatóbb dolog a világon. Kikapcsol, ellazít és megnyugtat. Persze, ha ezt versenyszerűen 99 másik vetélytársunkkal csinálnánk, gyorsan megváltozna minderről a véleményünk. A versenyszellem gyorsan átjárna bennünket és a pihentető hobbi azonnal átváltozna egy őrületes versengéssé, ahol csak az a cél lebeg a szemünk előtt, hogy nyerjünk, mindenki mást magunk mögött hagyva.

Egy kis kitérő

Manapság egyre jobban elterjedt az írói álnevek használata. Persze ez nem feltétlenül baj, hiszen mindenki feltétel nélkül élvezheti az anonimitás adta előnyöket. Vegyük például a nemrégiben megjelent Kakukkszó című könyv esetét, mely Robert Galbraith neve alatt látott napvilágot. Természetesen a kiadást követően nem sokkal kiderült, hogy ez a a mű J. K. Rowling keze munkája. Mivel a Kakukkszó egy krimi, ezért az írónő jogosan bújt egy másik név mögé, hogy ne kapcsolják össze a korábbi varázslótanonc sorozatával. Magyarországon is igencsak sok példa van az írói álnév használatára. Már Rejtő Jenő is használta ezt a módszert és a mai napig visszatekintenek ránk a P. Howard könyvek. Ettől szép is az irodalom világa. De kérdem én, miért nem vagyunk képesek mégis elfogadni ezt a tényt?
Jelen esetben is, A Hosszú Menetelés című könyv Stephen King neve alatt jelent meg kis hazánkban és apró betűkkel, alig észrevehetően tüntették fel a Richard Bachman nevet. Lehetséges, hogy csak az én szememet bántja ez a dolog, de meggyőződésem szerint ez egy apró tiszteletlenség a szerző felé.

A jövő versenye, vagy a múlté?

A Hosszú Menetelés egy a nem túl távoli jövőben (vagy egy alternatív '70-es években) játszódik, ahol Garraty Raymond, Main Fia részt vesz a fent említett csak kiskorúaknak meghirdetett versenyen. A szabályok világosak és egyértelműek. Az Őrmester 100 fiatal fiút választ ki a megmérettetésre, a cél, hogy az utolsó versenyző a legtovább gyalogoljon. A jelentkezés önkéntes alapú, tehát bárki részt vehet a nagy kihívásra. A verseny ideje alatt a versenyzők nem lassíthatnak 4 mérföld per óra alá, ha mégis, akkor a mellettük haladó katonák figyelmeztetik. A harmadik figyelmeztetés után a játékost kiszámolják és kiesik. Ez eddig egy teljesen normális rendezvénynek tűnik, csakhogy akik kiesnek a versenyből, azokat a katonák azonnal lelövik. A fődíj elképzelhetetlenül magas, de még az is el képes törpülni amellett, hogy az élet lesz a végső nyeremény.

Menetelés

Meglehetősen félve kezdtem neki a könyvnek, mert rettegtem attól, hogy könnyedén képes lesz unalomba fulladni a történet, hiszen semmi másról sem szól, csak fiatal fiúk sétálnak A pontból B pontba. Azért ennél egy kicsit komplikáltabb, hiszen a Hosszú Menetelés csak egy keret. A történet során megismerjük a versenyzőket és azoknak a motivációját. Beszélgetéseik során felelevenítik első szerelmeiket, elszívják első cigarettájukat. Lesz, aki csalódásait osztja meg a többiekkel, mások inkább félelmeiket. Hihetetlen, hogy mennyi szereplőt meg tudunk majd ismerni a regény folyamán. Lesz itt mindenféle karakter a szerény és barátságostól kezdve az elviselhetetlenül beképzelt és bunkó szereplőig. Külön kiemelném Gary Barkovich karakterét, aki már-már az őrült határát súrolja, amint állandóan azt ordibálja, hogy a holtak sírján fog táncolni. Kissé ijesztő, hogy tényleg létezhetnek ilyen helyzetekben ilyen alakok.

És a Menekülő ember?

A cikk elején már említettem, hogy a könyv eseményeinek ideje nem behatárolható. A világ erősen diktatórikus, ahol az embereket könnyedén elvihetik a különítményesek, hogyha meggondolatlan kijelentéseket tesznek az ország irányítására. Ezt lehet úgy is tekinteni, hogy egy alternatív világban játszódik a hidegháború után, ahol kicsit máshogy történnek az események. Az elméletem inkább az, hogy A Hosszú Menetelés a '82-ben megjelent A menekülő ember című könyv „előzménye”. Ezt a feltevésemet arra alapozom, hogy A menekülő emberben bemutatott beteges, már-már bizarr játékok, amik a legtöbb esetben életre-halálra mennek, már megszokottak, ahogy a Hosszú Menetelésben a már említett Menetelés is. Nem is lenne meglepő, hiszen King előszeretettel kapcsolja össze regényeit. Miért is lett volna ez másképp a Bachman álnév alatt írt könyveivel?

Fekete leves

Mindazok ellenére, hogy ez a könyv lebilincselő és nagyon jól kivitelezett, nem tökéletes. Talán az egyik legnagyobb hibája a világ ahol játszódik. Első olvasatra az egészet átjárja egy erős misztikum. A társadalmi berendezkedés, a politika és az Őrmester is olyan elemek, amik miatt olvastam a könyvet. Tudni akartam mindent, de sajnos (mint az Éhezők viadala esetében is) gyakorlatilag semmit nem tudunk meg. Csupán elejtett fél mondatok és megkezdett történeteket kapunk, melyek nincsenek befejezve és a regény utolsó oldala után szeretnénk még egyet lapozni, hogy kikristályosodjon minden apró részlet. Ez elmaradt. Persze, megértem, hogy ez a fantáziára van bízva, de ahhoz túlontúl sokat beszélnek róla, hogy végül a levegőben hagyják. Ez egy kicsit elszomorított.
A másik kellemetlen dolog a szereplők akaraterejében és jellemében leledzik. Nemsokkal az első versenyző „kiesése” után már mit sem törődnek társuk halálával, annak ellenére, hogy ezt végig kell nézniük. Mintha semmilyen érzelmet nem váltana ki belőlük. Valahogy az én érzelmi értékrendszerembe nem fér bele az (még akkor is, ha meg kell szoknom, hogy hullanak körülöttem az emberek, mint a legyek), hogy szó nélkül elmenjek egy halott fiú mellett és az ne érintsen meg. És ez csak egy a számos, kissé szélsőséges dolog közül.

A célvonalnál

Mindezeket leszámítva, egy korrekt kis könyv, amit azoknak is szívesen ajánlanék, akik nem kifejezetten szeretik Stephen King munkásságát, mert erősen elüt a megszokott témáitól. Remek történet arról, hogy kitartással mennyi mindent meg lehet valósítani. Az emberi jellem mennyire erős és mennyi mindent kibír, ha kellőképpen elszánt. Egy érdekes utópiát vetít elénk, ami egyébként nem is elképzelhetetlen. Megéri leemelni a könyvespolcokról. A rajongóknak egyenesen kötelező darab, hisz mindenki régóta várta, hogy ez a kötet megjelenjen végre magyar nyelven. Remélhetőleg ezen felbuzdulva a többi Bachman könyvet (pl.: a Rage vagy a Roadwork) is meg fogják jelentetni hazánkban.