Arthur C. Clarke & Stephen Baxter – Az idő szeme (Időodisszeia I.)

„Az idő elröppen mellettünk, ha nem vigyázunk!” Ezt a közhelyet mindenki ismeri és valószínű, hogy a háta közepére kívánja. De csak egyetlen pillanatra gondoljunk bele, mit is jelent számunkra az idő? Egyetlen nap? Egy óra vagy csupán egy röpke pillanat? Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló időt a lehető legoptimálisabban töltsük el? Vagy menjünk kicsit messzebbre. Mit tennénk, ha képesek lennénk uralni az időt? Élnénk a lehetőséggel vagy csendben próbálnánk megfeledkezni erről a képességünkről? Mi történne, ha valaki más lenne képes uralni a mi időnket? Vajon képesek lennénk akkor is helyt állni, ha egy számunkra ismeretlen időben találnánk magunkat?

Egyszer volt, hol nem volt...

Arthur C. Clarke és Stephen Baxter regénye, Az idő szeme megpróbál magyarázatot adni a fent említett kérdésekre, ugyanis a történet szerint egy 21. századból származó ENSZ békefenntartó egység időutazás áldozatává válik. Repülőjüket lelövik, de szerencsére apróbb sérülésektől eltekintve épségben földet érnek. Azonban egy percnyi nyugtuk sincsen, mivel gyorsan kiderül, hogy 1885-ben landoltak. Eddig a történet semmi egyedit nem tartalmaz. Nem egy ilyen, vagy ehhez hasonló sztorit olvashattunk már, de az égen megjelenő titokzatos „szemek” csak tovább árnyalják az eseményeket. Mindenki értetlenül áll az eset előtt. A 19. századi Indiában állomásozó brit katonák ugyan készségesek, de ők sem értik az esetet, továbbá ők is elveszítették a kapcsolatot a támaszpontjukkal.

A bonyodalmak csak itt kezdenek el igazán kialakulni. Nem is szeretnék sokat mesélni a történetről, mert ha belemelegednék, biztosan elszórnék néhány spoilert.

Mondjuk azt azért megemlíteném, külön tetszett, hogy nem sokat agonizáltak az időtörés lehetőségén. Mindenki szépen tudomásul vette és az élet megy tovább.

Az "időtöröttek"

Az Időtörésnek nem csak Bisesa és csapata voltak az áldozatai, hanem szinte mindenki. Ott vannak a britek 1885-ből, a Fürkész nevű előember valamikor időszámításunk előttről, és az űrben ragadt Szujez űrhajó legénysége, szóval leszek itt áldozatok rendere. Persze ezt nem minden szereplő gyomra veszi be azonnal. Ezt az írópáros nagyon szépen szemlélteti is a regényben:

„Amikor H. G. Wells megjelentette Az időgépet 1895-ben (az is csak tíz év múlva lesz ebben az időzónában!), húsz vagy harminc oldalon át kellett magyaráznia, hogy mit tesz a szerkezet. Nem azt, hogyan működik, csak azt, hogy mi az. Mi már túlestünk a kulturális alkalmazkodás folyamatán."

Azután ott vannak még a szemek. Hogy mik vagy milyen célt szolgálnak a lebegő szemszerű golyók, azt még a legfejlettebb szereplők sem tudják megmagyarázni. De mindezek eltörpülnek azon tény mellett, hogy a történetben előidézett időkuszálás következtében történelmi alakok jelennek meg, akik ha kell egymásnak fognak feszülni. Meg kell, hogy említsem, én nem nagyon szeretem, ha egy harc órákig el van nyújtva. Számomra könnyedén érdektelenségbe tud fulladni. Az idő szemében szerencsére ez nem így van. A harcok változatosak, de lényegre törően vannak megírva, mégis igényesen.

A „MIR”

Amikor az Időtörtés megtörtént, nem csak emberek csúsztak át az időn, hanem konkrét területek is. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a teret és az időt felszeletelnék és véletlenszerűen egymásba illesztették volna. Így helyet kapnak letűnt civilizációk lenyomatai vagy már lerombolt városok maradványi is. Rendkívül szórakoztató, amint Bisesa és a szedett-vetett csapat próbál előre nyomulni az ókori sivatagon és a régmúlt jégkorszakának egy-egy szeletén. Az már csak hab a tortán, hogy elképesztően és korhűen ábrázolják a letűnt korok szereplőit és helyszíneit.

Amint a szereplők egyre többet tudnak meg a szemekről és az Időtörésről, annál több kérdés fogan, ami csak még több kérdést szül. Véletlen okozta ezt az eseményt? Itt létükkel és tetteikkel befolyásolják a történelmet?

A MIR-en (mert már Földnek nem nevezhető „bolygó”) egyetlen ismétlődő jelet képesek fogni, amit a mostani Irán terültéről sugároznak. Ez az egykori Babilon. Ezért mindenki felkerekedik, hogy kiderítsék mi a jel forrása és talán ott választ kaphatnak minden kérdésükre.

Ideológia

A könyv több ideológiával foglalkozik. A hatalom kérdése, a fejlettebb, felettünk álló értelmes tudat létének céljai és a manipuláció mellett a háború jellemzése tetszett a leginkább. Lényegre törő és nyers, mégis igaz.

„Josh, az emberek mindig háborúzni fognak, mert az emberek mindig emberek lesznek, és a háború mindig nagy móka lesz.”

A szerzőpáros egy remek könyvet hozott össze. Kifejezetten ki kell emelni, hogy a könyvben könnyen értelmezhetők a fizikai és matematikai magyarázatok. Egyetlen pillanatra sem érzi magát az ember korlátoltnak vagy butának. Minden alkalommal beavatja az olvasót a hipotézisek minden részletébe. Csavarokban igencsak bővelkedik, számomra főként a legvége volt a legmeglepőbb. Ordít a folytatásért. Mindenképpen olvassa el az, aki szereti a sci-fit. Az időutazás szerelmeseinek egyenesen kötelező darab.