Joyce Maynard – Lány a hegyen

Az egész éves hajtás és rohanás, no meg az ünnepi készülődés közepette mindenki egy csendes pillanatra vágyik. Egy kicsit elhúzódni a gondoktól, bajoktól, hogy végre élvezhesse a Karácsony és az Új év adta örömöket. Mi más kellene még ehhez, mint egy jó kis könyv, ami képes kikapcsolni? Én sem voltam másként. Elvonultam a könyvespolc előtt és elkezdtem válogatni. Rengeteg ötletem volt, hogy mire essen a választásom, mégis valamiért ezt a regényt emeltem le. Magam sem tudom, hogy mi üthetett belém. Elolvastam a rövid ajánlót és azt mondtam: „Egy frászt! Na persze... Végül azon kaptam magam, mosolyogva csuktam be a könyvet az utolsó oldal után.

Nők vs. férfiak

Megvallom töredelmesen, hogy jó magam is abba táborba tartoztam, akik azt vallják, hogy léteznek pasis, illetve csajos könyvek. A női vonalat követve ismerős lehet Fejős Éva vagy Danielle Steel neve, a férfiaknál viszont Chuck Palahniuk és Dean R. Koontz nevei csenghetnek ismerősen. Mind a két pólusnak megvannak a jellegzetességei. Szerelem, erőszak, csók, vér, szenvedély, brutalitás. Ezzel szerintem semmi baj sincsen, hiszen mind a két nemnek megvannak az igényei, amiket ezek a fajta könyvek képesek kielégíteni. A nőknek a limonádé, a férfiaknak a tesztoszteron kell. Erre jött a Lány a hegyen és rendesen keresztül vágta az elméletet...

Élet a hegyen

A történet 1979-ben játszódik, ahol megismerkedhetünk Rachellel és testvérével, Pattyvel. Az életük ugyan nem felhőtlen, mivel szüleik épp válnak. Apjukat csak ritkán láthatják, anyjuk magányosan bezárkózik könyveivel együtt a hálószobába. A lányok mégsem csüggednek, hiszen az egész nyár az övék, no meg az erdő, amit csak ők járnak és ismernek. Ez a különleges helyük, amit nem mérgezett még meg a sok probléma, a csalódás és a csüggedés. Gondtalanul sajátítják ki a turista ösvényeket és új helyeket fedeznek fel, miközben történeteket találnak ki a szomszédságról, teóriákat gyártanak az ismerőseikről. Az összeesküvés-elméletek kieszelésének közepette azonban a való világban megjelenik a média által elnevezett Alkonyi Fojtogató, aki sorra szedi fiatal áldozatait. A lányok apjára hárul a feladat, hogy göngyölítse fel az ügyet, de akárhogy is próbálkozik, a gyilkos nem hagy maga után nyomot. Így Rachel és Patty úgy döntenek, hogy segítenek apjuknak a nyomozásban, ami miatt egyre mélyebben belekerülnek az ügybe.

Még a legelején le szeretném szögezni, hogy ez nem kifejezetten női regény, hiszen van ebben minden. Igazából a krimi rajongók is megkapják amit akarnak, romantikában sem lesz hiány, de lesz miért izgulni is. Ahhoz, hogy a könyvet értékelni lehessen, alaposabban meg kell vizsgálni az alkotóelemeit.

Rejtély a lelke mindennek

Vegyük először is a krimi szálat. Azt hiszem nem árulok el zsákbamacskát, hogy egy ilyen kaliberű történetnél nem a megszokott klasszikus krimi elemeket fogjuk megkapni. Sokkal inkább a Colombo szerű felépítés jellemzi a regényt, azzal az egy különbséggel, hogy a gyilkos kiléte tényleg csak a végén derül ki. Mindezt leszámítva, a saját medrében fog folyni a történet. Nagy betekintést sajnos nem kapunk, lévén a két kislány szemszögén keresztül élhetjük át az eseményeket, így csupán csak annyit tudunk meg, amit ők beszélgetésekből kihallgatnak és konspirálnak. Magam is meglepődtem, hogy így is kifejezetten működött a dolog és fenntartotta az érdeklődésemet.

My Sharona

A történet másik fele sokkal inkább szépirodalmi témákat feszeget, de helyet kaptak olyan kérdések is, amelyek egy tipikus tizenéves lányt érdekelhetnek. Rachellel együtt élhetjük át problémáit, dilemmáit, első szerelmét és kalandjait. Őszintén szólva ezt a könyvet leginkább a krimi miatt vettem le a polcról, de szépen lassan azon kaptam magam, hogy ezek a részek sokkal jobban kezdenek érdekelni, mint minden egyéb más. Hirtelen ismét gyerek lehettem, és megmosolyogtatva olvastam olyan dolgokról, amik valamikor anno engem is foglalkoztattak.

Az írónő remekül megragadta a 70-es évek végi hangulatot. A zenék, amelyeket a testvérek folyton hallgatnak, egyszerűen remekek. Kiváló ízlésre vallanak. Aki megteheti hallgassa meg a regényben feltűnő dalokat. Sokat fognak dobni a már eleve érdekes történeten.

Mégis talán ami leginkább megfogott az a két lány kapcsolata. Akinek van testvére és nem kifejezetten nagy a korkülönbség, az meg fogja érteni őket és nagyon gyorsan azonosulni is fog velük. Az olvasottak után sorra bevillantak azok a játékok, amiket az öcsémmel játszottunk a kitalált helyzetekben, kitalált lényekkel és kitalált világokban. Egyfajta nosztalgia bombát indított el, amitől csak még könnyebben merülhettem el a regényben.

Álmok, édes álmok

Bármennyire is szerettem a könyvet, mégis volt ami teljesen kizökkentett a felhőtlen élményből. A könyv maga inkább egy elbeszélés sorozat, mintsem egy klasszikus regény. Ezzel is erősítve a realitás érzetet, de az kifejezetten zavart, hogy elkezd beszélni a szerző egy esetről, egy régi emlékről, majd két oldallal később úgy utal rá, mintha mi arról egyáltalán nem is tudnánk. Még az első két ilyen alkalomnál szemet is hunytam volna felette, de sajnos ez a végére rendszeressé válik.

A másik dolog, amit igazából nem hibának rónék fel, csupán csak hiányoltam, az az anya szerepe. Kifejezetten keveset tudunk meg róla. Valószínű, hogy ez csak az én képzeletemet piszkálta, de szeretettem volna többet olvasni róla, mert szerintem egy kifejezetten érdekes karakter.

Viszont ami a legszembetűnőbb dolog, és egyenesen felidegesített az az előszó. Viszonylag ritkán szoktam elolvasni ezeket, hiszen a legtöbb esetlen nem kapcsolódik szervesen a regényhez. Leginkább csak egy köszönetnyilvánítás szokott lenni. Sajnos ebben az esetlen hagytam a csábításnak és gyorsan átfutottam. Komolyan mondom vérlázítónak tartottam, hogy az írónő két olyan dologról ír benne, ami akkora spoilerre sikerült, hogy teljesen kiszámíthatóvá teszi a művet.

Dombokon, hegyeken...

Mindent egybevéve, nekem kicsit döcögött a könyv. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, mert egyenesen lenyűgözött, de nekem mégsem állt össze egy teljes egésszé. Nyugodtan tegyen vele egy próbát az, aki szereti a szépirodalmi családregényeket, mert nekik vélhetően nagyon fog tetszeni. De azok is hagyják ki az előszót, mert talán több meglepetésre fognak bukkanni. Mindenesetre az ünnepek utáni szusszanásra egy felüdítő könyv volt a Lány a hegyen.