Joseph D'Lacey - Hús

Szokták mondani, hogy az vagy, amit megeszel. Most őszintén, tegye fel a kezét, aki valaha belegondolt ebbe. Sokáig lehetne filozofálni arról, hogy hogyan és milyen következtetéseket lehet levonni arról, ki mit eszik és mennyit. Fontos-e a rendszeres hús fogyasztás vagy részesítsük-e inkább előnyben a vegetarianizmust, esetleg élből vessük el. A fehér vagy a vörös húsok a finomabbak? Egészségesebb-e a marhahús a sertéshúsnál? Ha valaki vegetáriánus akar lenni, mikor érdemes belevágnia ebbe az életstílusba? Nos... ezekre a kérdésekre Joseph D'Lacey Hús című könyve nem fogja ugyan megadni a választ, de annyi szent, hogy a húsimádók egy kicsit más szemmel fognak ezek után a tányérjukra helyezett ételre pillantani.

A semmi közepén

Úgy meséli az Adományok Könyve, hogy a semmi közepén, ahol sem növény, sem állat nem volt képes megélni, Isten megteremtette Abyrne városát. Isten látta, hogy ez jó, így megteremtette a város lakóit és státuszt adott nekik, jogot a szabad életre. Mivel az embereknek szükségük volt táplálékra, ezért megteremté a Választottakat, a marhákat, mellékelte az Adományok Könyvét és a Zsigerek Énekét. A Választottak húsát enni kell és aki ezt nem tartja be, annak megvonják a státuszát. Ezen a helyen játszódik a Hús története. Az emberek ezen egyszerű szabályok szerint élnek, de mint minden ideológia, ez is kicsit félre siklik. A Választottakat már nem csak a közemberek vágják, hanem minden marhát kisajátítva mészárol a Magnus Húsfeldolgozó.

Üzemlátogatás

Ha már húsüzem... Joseph D'Lacey nem kispályázik. Minden apró kis titokba bevezeti az olvasót. Mire a könyv végére érünk, már tudni fogjuk, hogyan működik egy kábítópisztoly vagy, hogyan épül fel egy tejüzem. Minden egyes oldal, ami a Húsfeldolgozóval kapcsolatos, egyszerűen már-már fájdalmasan részletes. Nemcsak a dolgozók monoton, gépszerű munkáját mutatja be, hanem az üzemen belüli eljárásokat, műveleteket és bevett módszereket is. A húsfeldolgozás folyamatát nyomon követhetjük a marhák kiválasztásától egészen a konyhai feldolgozásig. És bizony keményen kell dolgozni, mivel a hús mindenkinek kell, még azoknak is, akik csak egyszer engedhetik meg maguknak egy héten.

A fogyasztók

Ahhoz, hogy jobban megértsük Abyrne-t, nézzük meg, hogy kik is lakják. Igazából ha az átlag polgárokat nem vesszük figyelembe, három csoportot vehetünk észre:

A Magnus Húsfeldolgozó munkásai

Abyrne városában a legnagyobb tiszteletnek a húsfeldolgozó munkásai állnak. Legfontosabb feladatuk, hogy a munkájuk minőségi és gyors legyen, mert nem ajánlatos újat húzni Rory Magnus-szal, a húsbáróval. Ő a város vezetője, aki kemény kézzel irntézi az ügyeit. Hirtelen haragú állatias férfi. Aki megpróbálja átverni, vagy csak keresztbe tesz neki, ne lepődjön meg, ha maga is hússá válik.

Közjóléti Hivatal lelkészei

A vallás hatalmas szerepet tölt be a város életébe. Az előírásokat és a szabályokat a lelkészek tartatják be az emberekkel. Mindenki tart tőlük, mivel aki nem az Adományok Könyve szerint él, annak azonnali hatállyal megszüntethetik a státuszát, ami annyit tesz, hogy a semmi közepére átkozzák ki a szerencsétlen vétkezőt meghalni.

John Collins és követői

Ők testesítik meg a könyvben az ellenállást. Akik nem esznek húst és rájöttek, hogyan maradhatnak életben a városban anélkül, hogy egyáltalán ennének. Nos... a könyv egyik legmeredekebb pontja itt ütközik ki, hiszen Collins és társai nem esznek mást, mint fényt. Tudom, most mindenki felmordul magában, de nyugodjunk meg, ők képesen csak fényen élni. Ez képezi a fantasy részét a könyvnek.

Ebben a háromszögben próbál boldogulni Rick Shanti, a húsüzemi dolgozó, a Jégcsákány, akinek el kell döntenie, hogy melyik oldalra is áll a túlélés érdekében.

A vér szaga a levegőben

Nem hittem volna, hogy egy könyv, ami leginkább egy üzemben játszódik, le tud kötni, de mégis képes volt rá. Lassan és részletesen folyunk bele a világba és mikor már azt hinnénk, hogy mindent tudunk róla, akkor bedob egy fordulatot, ami szinte mindent a feje tetejére képes állítani. Szerencsére ilyenekkel rendesen meg van töltve a történet. Sohasem fogunk unatkozni, mert kellemes sebességgel pörögnek az események. Mindig történik valami és muszáj is, mivel önmagában a világ nem biztos, hogy a végtelenségig képes lenne lekötni. Azt viszont nem tagadom, mindazok mellett, hogy remek szórakozás a Húst olvasni, vannak benne hibák is rendesen. Néhol előbukkan egy-egy logikai baki és néhol átgondolatlan a történet. Ezt persze rá foghatjuk arra, hogy ez a szerző első műve, de néhol eléggé kilóg a ló... vagyis a marhaláb. 

Nehezen emészthető

Igazából melyik regény mellé tenném a polcra? Genezis történetek mellé? A krimik közé? Urban fantasyk csoportjába sorolnám? Sokat gondolkodtam, hogy milyen műfajba rakhatnám be ezt a könyvet annak ellenére, hogy ez egy horror köntösbe burkolt vegetáriánus propaganda. Kétségkívül egy fantasy regény, ami tele van brutális, néhol már megbotránkoztató elemekkel, hiszen ha képesen vagyunk lehántani róla a sallangot, megláthatjuk alatta a vegytiszta fantasyt. Az elnyomottak az elnyomókkal szemben... zsarnoki hatalom megdöntése... földalatti mozgalom... ezek mind-mind tagadhatatlanul a fent említett műfaj jellemzői. Szinte a könyv legelején befut egy minimális krimi szál is, ami egy idő után ugyan elhal, de a végén kiderül ott is az igazság, bár azt meg kell említenem, hogy elég bagatel módon.

Az én szememben a Hús egy kis torszülött, persze a szó jó értelmében. Egy kicsit ez is, egy kicsit az is. Remek olvasmány azoknak, akiknek van gyomra hozzá, mert ez a könyv erősen 18+-os. Egyeseknek felkavaró lehet és komolyan csak erős idegzetűek olvassák, mert igencsak betegecske világban játszódik és amint már említettem, lehetséges, hogy soha többé nem esznek a végén többet egy falat húst sem.