Daniel Keyes – Az ötödik Sally

Társadalmunk fejlődésével és növekedésével párhuzamosan egyre jobban felütik a fejüket a furcsábbnál furcsább betegségek. Természetesen nagy részét már sikeresen tudjuk gyógyítani és a régi korok kórjai, mint például a pestis vagy a tüdőbaj messze elkerülnek bennünket. Szerencsések lehetünk, de sajnos a mentális betegségektől senki sincs védve. Nem léteznek rá oltások, sem jól bejáratott, rutinszerű gyógymódok. Ilyen például a többszörös személyiségzavar is.

Nem vagyok beteg!

Nem egyszerű papírra vetni egy beteg ember gondolatait és érzéseit, főként ha annak az embernek van egy pár plusz személyisége. A történet főszereplője Sally Porter, aki egy öngyilkossági kísérlet miatt kórházba kerül. Láthatóan semmi oka  nincs rá, hogy végezzen önmagával és ezt ő is állítja... meg azt, hogy semmire sem emlékszik. Gyorsan ki is derül, hogy számára szinte teljesen normális, hogy időnként kiesik egy kis idő az életéből. Olyan helyekre kerül, amiket nem ismer, olyan emberekkel van, akikkel sohasem találkozott korábban. Még a ruhatára is megváltozik, de megtanult ezzel együtt élni, és teljesen „normálisan” kezeli ezt a helyzetet. Ekkor találkozik Dr. Ash-el, aki gyanítja, hogy valami nincs rendjén. Sally állítja, hogy neki semmi baja, de lassan rá kell döbbennie, hogy azért mégis a betegsége irányítja az életét.

Helló, a nevem Sally! Többszörös személyiségzavarban szenvedek!

A könyv már nem mai, de megállja a helyét. Egészen jól és szépen öregedett. Ez bizonyítja Dr. Ash gyógyterápiája. Egy beszélgetésre invitálja Sally személyiségeit. Persze ez így első hallásra nagyon furán hangzik, de baromi ötletesen meg lett oldva. A teremben csak Sally és Dr. Ash foglal helyet, míg a többi széken csak tükrök vannak. Ezzel is sarkallva Sallyt arra, hogy nézzen szembe önnön félelmeivel, vagy ha úgy tetszik, személyiségeivel. Először senki sem akar akar megjelenni, de a terápia során egyre bátrabban merészkednek elő. Érdekes megoldás.

A jámbor, az érzéki, a jóindulatú, az intellektuális és az agresszív

Sally nem egy egyszerű eset, hiszen nem csupán egy, hanem rögtön öt személyisége is van. Ezek mind különböznek egymástól. Van aki merő jóindulat, de akad vérengző, állati ösztönökkel rendelkező személyiség is. Mindegyikőjüknek megvan a maga létjogosultsága és bármilyen furcsán is hangzik, ők csak azért vannak, hogy Sallyt óvják. Amin a leginkább meglepődtem, hogy mindenkinek külön története van; hogyan jelentek meg és miért vannak Sally mellett. Komplett életük, hátterük és szokásaik vannak. Mindannyian szerethetőek a maguk módján. Vágyak, érzések és célok vezérlik őket, nem holmi gonosz ének, akik mindenki életét meg akarják nehezíteni, amit szinte minden más hasonló sztoriban eljátszik a szerző.

Egy aki mindent tud

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ezek után hogyan oldja meg Keyes a történet mesélését. Minden regénynek kell egy központi szereplő és itt bármilyen meglepő is, ez nem Sally, hanem az egyik énje, Derry. Ő az egyetlen, aki az összes személyiségről tud és tyúkanyó módjára terelgetni is próbálja őket. Az egész történetet ő meséli el, mint egy külső szemlélő, kivéve mikor ő jelenik meg és próbál rendet teremteni Sally életében. Olyan ez, mint egy családregény, csak itt a család egy ember fejében él. De ebből következik, hogy akkor most ki kicsoda? Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor ki az alap személyiség? Ki az eredeti? Többek között ezzel a kérdéssel is foglalkozik a regény.

Móka és kacagás

Sokszor lehet hallani azt a közhelyet, hogy az élet nem egyszerű. Ez igaz, de Sally élete még ennél is nehezebb. Igazából nem kell a könyvtől egy pörgős thrillert várni, mert akkor nagy csalódás lesz a vége. Az ötödik Sally a hétköznapok nehézségeit hivatott bemutatni. Mindazok az egyszerű dolgok, amelyiket Sally átél (a többi személyiségét leszámítva), teljesen mindennapos. A szerelembe esés, a csalódás, a művészet szomjazása, a bosszú. Azok a dolgok, amiket Sally ( saját maga szerint ) nem lenne képes elvégezni, megteszi más, és egy másik „arc” mögé bújik. Szinte mindig álarcot ölt és nem önmagát adva él, míg végül azok élik saját életüket. Ezek az érzések ott vannak bennünk is. Daniel Keyes csak "megformázta" őket, ezért is könnyű együtt érezni Sally gyötrelmeivel.

Az ötödik Sally nem akcióban bővelkedő kalandregény, hanem egy nagyon erős dráma, ezért jól gondolja meg, hogy ki vállalkozik rá. Kétségkívül egy remek könyv, hatalmas fordulatokkal, de időnként nagyon sötét és szomorú. Egy érzelmi hullámvasút, de a szó legjobb értelmében. Nekem egy nagyon régi példány van meg, amit már rongyosra olvastam. Remélhetőleg ez bizonyítja, hogy tényleg egy kiváló könyv.