Hannu Rajaniemi – A kauzalitás angyala

Az egyik szemem sír, de a másik nevet. A Jean le Flambeur-sorozat utolsó kötete is végéhez ért. Bevallom, hogy ettől a résztől rettegtem leginkább. No, nem a fennmaradt helyzet és az események lefolyása miatt voltam feszült, sokkal inkább attól féltem, hogy ami eddig jól működött, vajon a végéig ki fog-e tartani? Sajnos nem egy könyv bukott el nálam a befejezés előtt, így ezzel a szörnyű, keserű szájízzel tettem le, ami megmérgezte az egész sorozatot. Így joggal lehettem betojva a lezáró kötet miatt. Az előző két rész magasra tette a lécet, de a kérdés az, hogy a zárókönyv képes volt-e ezt megugrani?

Last Mission

Háború van. Ez tény. Bekövetkezett és elmarta áldozatait. Jean és Matjek épphogy sikeresen megmenekültek a Ruhásszekrény nevű hajóval, de ezért hatalmas árat fizettek. Mieli eltűnt és Jean mindent megtesz, hogy felkutassa a lányt és törleszthesse neki tartozását, miközben a szobornoszt, a vasziljevek és a pellegrinik polgárháborúja körülötte dúl. Nem kevés megfeszített munkával rájön, hogy egykori társa a Szaturnuszra került, de ahhoz, hogy meg tudja menteni, szüksége lesz régi hajójára és az összes hiányzó, ködös emlékére. A feladat nem egyszerű, mert az út zokukkal van kikövezve, akiknél Jean már idejekorán kihúzta a gyufát.

Be a Hero

A történet másik főszálát Mieli fogja biztosítani. Az ő története is szinte percre pontosan onnan folytatódik, ahol az előző regény befejeződött. Szinte azonnal kiderül, hogy a titokzatos Kaminari-ékkő Supra Citybe rántotta a lányt, ahol a zokuk tanyáznak. Mieli mellé egy Zinda nevű nőt helyeznek, hogy segítse a beilleszkedésben, hiszen inkább vendégként, mint fogolyként kezelik. De Joséphine Pellegrini elülteti a lány fülében a bogarat, így mindent megtesz annak érdekében, hogy információt lophasson a háború megnyeréséhez. De szokás szerint a helyzet nem ennyire egyszerű és rengeteg titokra derül fény.

Nagyon nehéz úgy beszélni A kauzalitás angyaláról, hogy semmilyen komolyabb fordulatot ne áruljak el róla, ezért inkább e téren hallgatok. Lesz még itt egy-két meghökkentő dolog, ami ki fog derülni és nem bocsájtanám meg magamnak, ha ezt itt és nem a könyveben olvasnátok. Ezért inkább térjünk át más vizekre.

Choose your weapon

Igaz, hogy a zokuk már a Kvantumtolvajban is felbukkantak, de már akkor is körüllengte őket egyfajta RPG hangulatú misztikum. Különösen boldog voltam, hogy ez a rész főként róluk szól és körülöttük forog. Az első pillanattól kezdve, hogy Mieli megérkezik Supra Citybe, máris elkezdődik a kioktatás és Rajaniemi-hez híven menni fog a zsargon. Bár ebben az esetben nem kell vaskos kvantumfizika könyveket lapozgatni, hogy megértsük mi is történik a Szaturnuszon. Elég, ha valaha indítottunk egy karaktert egy szerepjátékban és már szinte mindent tudunk. A tapasztalati pont szerzés és a micromanagement, valamint a respawn kifejezések ismerősek lehetnek majd. Persze ennél azért sokkal komplikáltabb a zoku társadalom, de dióhéjban legyen elég ennyi. Felettébb mókás olvasni róluk és talán ez a könyv csúcspontja, természetesen a történet mellett. Mint a többi regényben is, itt is ki van találva a technológiai háttér rendesen, de mint mondtam, itt a szerző sokkal inkább a szerepjátékok felhasználói felé fordult, mint a hardcore sci-fi rajongókhoz.

Statistics

Hangulatát tekintve A kauzalitás angyala sokkal letisztultabb, mint elődei. Itt már nincs helye mellébeszélésnek, kis, melléksztorik elmesélésének. Már minden szervesen kapcsolódik az eseményekhez. A tempója viszont visszafogottabb és megfontoltabb, mint a Fraktálherceg esetében. A könyv minden oldaláról süt a végjáték hangulata. Szinte kézzel fogható a konfliktus, hogy itt már nagyon nem babra megy a játék. Mindenki végtelenül komolyan áll mindenhez, még a minden esetben frappánsan viselkedő Jean-ról is messziről látszik a feszültség. Tervei messze nem annyira összeszedettek és szinte minden esetben a B-tervre kényszerül hagyatkozni. A nyomasztó kilátástalanság elképesztően uralja a történetet és ez miatt hiába lassabb a második kötetnél, mégis sokkal feszesebbnek hat.

Bugs

Tulajdonképpen ennek a regénynek nem sok hibája van, de ha mégis valamit fel kellene hozni, akkor az csupán az lenne, hogy Jean nagyon keveset szerepel benne. Tudom, ez a folyamat már korábban elkezdődik és nem kellene így felfognom, de azért hiányoztak a mestertolvaj szarkasztikus megjegyzései és fricskái. Elfért volna benne több is.

Game Over

És ezzel el is érkeztünk a végéhez. Ahogy már fentebb is írtam, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Nevet, mert nagyon örülök, hogy remekül adja, amit már el lehetett tőle várni és nagyon jól teljesített. Pontosan olyan, mint a többi, egyszerűen remekel. Viszont a másik szemem sír, mivel ennek is vége. Már az idejét sem tudom, hogy mikor olvastam ennyire frappáns sorozatot. Sajnálom, hogy vége van, bár még szomorúbb lennék, ha még folytatta volna a szerző. Ez így kerek és le is van zárva. És az a lezárás... Azt hiszem, hogy bevallhatom, elmorzsoltam néhány könnycseppet a végére. Mégis úgy tettem le a könyvet, hogy mosolyogtam. Megkönnyebbülve csettintve mondhattam azt: „Ezért megérte!

New Game +

Azt hiszem, hogy ez a sorozat megérdemli az elismerést. Egy percre sem fullad le és aki fogékony erre a világra, az teljesen el fog benne veszni. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy nyugodtan be lehet fizetni az egész trilógiára, mert amint befejeztünk egyet, követelni fogja a folytatást. Egyáltalán nem érződik, hogy erőltetett lett volna. A sorozat egy teljes értékű történetként kezeli magát. Intelligens és lebilincselő. Egyszerűen csak ajánlani tudom a hardcorabb sci-fi szerelmeseinek. Garantáltan meg fogja érni.

A sorozat első részének kritikáját itt olvashatod: Kvantumtolvaj

A sorozat második részének kritikáját itt olvashatod: Fraktálherceg