A történelem során rengeteg olyan alak született, aki hozzátehetett társadalmunk fejlődéséhez. Tetteivel, elméleteivel, gondolataival vagy csupán megjelenésével beírta magát véglegesen a történelemkönyvek lapjaira. Mégis időnként születnek olyan meg nem értett vagy el nem ismert zsenik, akik sajnos az árnyékban ragadnak és nevüket nagyon kevesen vagy szinte senki sem ismeri, mégis meghatározó szerepet töltöttek be múltunkban. A fizikában például Nikola Tesla, akinek a felfedezéseinek egy részét a mai napig kétkedéssel csodálják, vagy a '80-as évek egyik legnagyobb hatású gitárosa, Jason Becker kilétét is sokak előtt homály fedi. Az irodalomban is számos alak veszett el a feledésben, pontosan úgy, mint Howard Phillips Lovecraft. (1890-1937)

I AM PROVIDENCE

Lovacraft nevét gyakran nagyítóval kell keresni az irodalmi lexikonokban és sajnos az internet sem áradozik róla túl sokat. Életrajzát néhány mondatba foglalva találhatja meg az olvasó. Mégis, aki valaha elolvasott legalább egy novellát tőle, be kell vallania, hogy lehengerlő és egyedi stílusa van. Munkássága rengeteg mai szerzőre volt hatással;  Ray Bradbury, Clive Barker vagy Stephen King büszkén állítják, hogy Lovacraft írásai mélyen hatottak rájuk.
Történeteinek cselekményét igencsak nehéz elmesélni, mert nem a történet, hanem inkább a hangulat dominál. Saját maga által megalkotott világában játszódnak novellái, ahol a szereplők egy sokkal nagyobb és veszedelmesebb fenyegetés ellen küzdenek. Vagy épp ők okozzák majdnem teljes civilizációnk pusztulását. Lovecraft világában a mi általunk ismert élet mögött megbújik egy másik, ami sokkal veszedelmesebb a miénknél. Főszereplői egy véletlen következtében vagy direkt próbálnak belesni eme világba. Gyakran ennek ára van. Hiszen a másik világból származó tudást képtelenek vagyunk felfogni, ezért a szereplőkön eluralkodik a téboly és végleg megőrülnek.
De nem csak rémtörténeteket alkotott Lovacraft. A sci-fi alapköveinek letételének első lépéseit is megette. Mondjuk nem a megszokott formában. Írásaiban a sci-fi elemek még nem tisztultak le teljesen (például a Suttogás a sötétben című novellában), de az űr és annak feltérképezésének gondolata már itt megfogant az irodalomban.

Chulhu-mítosz

„Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn”

Lovecraft történeteinek központi témája a Nagy Öregek. Ezek a lények egy másik világból jöttek ide, egyesek hatalmas szárnyikkal szelték át az étert, hogy leszálljanak a mi Földünkre és elkezdjék évmilliókig tartó uralkodásukat. A mítosz szerint ezeknek a lényeknek el kellett hagyniuk a planétánkat, de szándékukban áll visszatérni. Ehhez dimenziókapu vagy a csillagok megfelelő együttállása szükségeltetik. Addig is várnak.
A Nagy Öregek maguk mögött hagyták néhány társukat. Ide tartozik Cthulhu. Egy polipszerű, óriási lény, aki az óceán mélyén alussza végtelen álmát. Lovecraft annyira részletesen alkotta meg saját mitológiáját,  hogy azt is tudjuk, hogy hol van a Nagy Cthulhu nyughelye. Ez a hely R'lyen városa, egy vízalatti rom amely "47°9′D 126°43′Ny" a déli Csendes-óceánban, August Derleth (Lovecraft egykori tanítványa) írásaiban R'lyeh "49°51′D 128°34′Ny"-on található. Ez a hozzáférhetetlenségi pont. Ez annyit tesz, hogy a lehető legtávolabb van bármilyen szárazföldtől.
Számos rituálén is megemlítik a város nevét: „Ph'nglui mglw'nafh Cthulhu R'lyeh wgah'nagl fhtagn” ami körülbelül annyit jelent, hogy „R'lyeh-i otthonában a halott Cthulhu álmodva vár".
Ha ezek a lények egyszer visszatérnek vagy végleg felébrednének, egyértelműen elhoznák a világvégét csak káoszt hagyva maguk után.
Rengeteg Lovecraft novellában esik róluk szó. Ahhoz, hogy a teljes mítoszt megismerhette az olvasó egyre több és több művet kell elolvasnia, mivel az egész történetet senki sem ismeri, így más-más szereplők tapasztalatain keresztül kell információkat szereznünk.

Necronomicon

Az író világában sok rituálé, ráolvasás és mágikus tárgy jelenik meg. Ilyen a Necronomicon is. Ez az írás tulajdonképpen egy grimoár, amit Abdul Alhazred, egy őrült arab férfi alkotott meg. Sötét mágia lengi körül. A kötet emberi bőrrel fedték be és 738-ban íródott Damaszkuszban. Számos novellában előkerül, de sajnos teljes hosszába sohasem kapunk betekintést, csakis részleteket tudhatunk meg belőle. A Necronomicon közel húsz novellában tűnik fel, leginkább a Nagy Öregekkel kapcsolatban.

Démoni lélek, angyali szívvel

Lovecraft sohasem kérkedett tehetségével. Élete nagy részét szegénységben töltötte, de még így is bármikor segített másoknak. Mindig támogatta más fiatal írók munkáját. Levelezett velük, elolvasta kézirataikat és gyakran javította is őket. A fáma szerint az ilyen javításait és tanácsait tartalmazó levelei gyakran meghaladták az ötven sűrűn gépelt oldalt is. Sokszor ezen levelek tartalma túltett a szóban forgó mű terjedelmén.

Bármennyire is kedvelem Lovecraft munkásságát, azt azért meg kell jegyeznem, hogy nem egyszerű megemészteni az írásait. Mai szemmel kissé nehezen olvasható és értelmezhető munkái csak egy réteget szólítanak meg. Teljes történetet ritkán kaphat az olvasó a fent említett legendáról, így a kezdők gyorsan feladhatják. Kitartónak kell lenni. Talán ezért foglalkoznak vele kevesen.
Nagyon termékeny szerző volt, de azt meg kell említeni, hogy tizenhárom álnév alatt alkotott, így lehetséges, hogy még több Lovecraft novella is létezik. De az viszont vitathatatlan, hogy nagyon nagy hatással volt munkája más alkotókra, nem csak az irodalomban, hanem más téren is. A zeneiparban például a Metallica írt egy számot a szerző egyik kisregényének tisztelegve (Call of Cthulhu). Remélem idővel nagyobb elismeréssel beszélnek majd róla, hiszen egy úttörő volt. És az úttörőknek kijárna  a megfelelő tisztelet.
Nyugodjon békében a víz alatt a Nagy Cthulhu mellett!